A lítiumbányászat Kings Mountainban még a második világháború alatt kezdődött. A hadsereg többek között megfigyelőballonokhoz szükséges hidrogéngáz előállítására, repülőgép-motorok kenésére – hogy azok kibírják a szélsőséges hőmérsékleteket –, valamint alumínium és acél szerkezetének megerősítésére használta ezt az elemet. A bánya lítiumkészletei a hidegháború idején ismét fontos szerepet játszottak a nemzetvédelmi erőfeszítésekben.
A bánya a kilencvenes évek elején bezárt, de az Albemarle most az újranyitásán dolgozik – éppen abban az időszakban, amikor kétpárti politikai akarat is támogatja a hazai lítiumellátás megerősítését.
A földtani munkához Frempong csapatának széles körű adatgyűjtést, elemzést és értelmezést kell végeznie. Ez magában foglalja kutatófúrások készítését is – ezek mintegy 60 méterenként helyezkednek el, és átlagosan 450 méter mélyre hatolnak a felszín alá. 2017 óta több mint 400 ilyen fúrást végeztek el a közel 500 hektáros területen.
A munkálatok során a terület földtani rétegeiből összesen több mint 107 km-nyi mintát nyertek.
A csapat ezekből az adatokból 3D geológiai modelleket készít, hogy meghatározza az ásványi összetételt és megbecsüljék az ásványi erőforrásokat. Ezek digitálisan mutatják meg a felszín alatti geológiai viszonyokat, a lítium koncentrációját és az érctest (azaz a lítiumtartalmú pegmatit) alakját.
„Meg kell határoznunk, hogy pontosan hol, milyen méretben és minőségben található a lítiumkészlet” – mondja Frempong. „Ez segít megtervezni, hogyan működhet a bánya hosszú távon.”
A lítiumot hordozó pegmatitok megtalálása azonban csak a kihívás egyik fele. Legalább olyan fontos kérdés, hogyan lehet mindezt fenntartható módon kinyerni.
Frempong munkája még a bánya lehetséges újranyitása előtt is segíti az Albemarle-t abban, hogy felelősségteljesen gazdálkodjon a természetes erőforrásokkal. Odafigyel arra, hogy csak a feltétlenül szükséges mennyiségű anyagot mozdítsanak el, és a lehető legkisebb területet érintse a művelet. Közreműködik a körforgásos gazdaság létrehozásában, ahol az anyagokat a lehető leghosszabb ideig használatban tartják, így minimálisra csökken a hulladék.
Gondoljunk csak arra, hogyan tervezi a csapat újrahasznosítani a bányászat során kitermelt, lítiumot nem tartalmazó kőzetek nagy részét. Az Albemarle azt tervezi, hogy ezeket építőipari adalékanyagként használja majd fel különböző infrastruktúra- és építkezési projektekben.
Frempongnak a fenntarthatóság nem csupán célkitűzés, hanem hivatása része.
„A spodumentartalmú pegmatitokat csak egyszer lehet kitermelni” – mondja. „Ezért kell hatékonyan és felelősségteljesen eljárni.”